A felelősségvállalásról

A legtöbben másokat hibáztatunk azokért a dolgokért, amik nem működnek az életünkben. A házastársunk a hibás a boldogtalan családi otthon miatt, a főnökünk a hibás a munkahelyi stressz miatt, egy idegen a hibás, amiért forgalmi dugóba kerültünk, és persze a szüleink a hibásak, amiért megrekedtünk. Mindenhol a felelősöket keressük, ez azonban nem más, mint önmagunk mentegetése. Ha másokra kenjük a felelősséget az életünk miatt, biztosan boldogtalanok leszünk, hiszen így csak az áldozatot játsszuk.

Robin Sharma

Hogy jön ide a fenti idézet?

Egy kicsit messziről indítok. Az történt, hogy meghúzták az autót, amivel közlekedem. Éppen a Kinizsi utcában dolgoztam, egy kedves klienssel beszéltem éppen skype-on, amikor némi lármára lettem figyelmes az ablak alatt. Akkor láttam, hogy a mellettem álló autó a parkolóból kikanyarodás közben nekitolatott a mögötte elhaladó trolibusznak. A zajban arra lettem figyelmes, hogy többször elhangzik, hogy “fehér Škoda”, hiszen az az én autóm. Szépen elnézést kértem a kliensemtől és kibattyogtam megnézni, hogy mi a helyzet. Ezután derült ki, hogy az én autómat is sikerült megkoccolni.

Most leírom, hogy miként sikerült ezt a bravúrt végrehajtani.

  1. Ki akart mellőlem kanyarodni a mellettem álló, amikor észrevette, hogy jön a troli. Ezt gondolta, hogy visszaáll a helyére és a troli elhaladása után fog csak kiállni. Eközben sikeresen nekiment a parkolóban szabályosan álló autóm bal hátuljának.
  2. Ettől megijedve gyorsan nyomott egy hátramenetet, és így sikeresen nekiment a trolinak is kicsivel a troli közepe előtt, tehát annak esélye sem volt kikerülni az ütközést, mivel oldalról torpedózta meg.

Önmagában ezt a történetet egy Mr. Bean jelenetben tudnám elképzelni, de a java csak most jött.

A vétkes autó sofőrje azt mondta, hogy nem ő a hibás. Szelíden megkérdeztem tőle, hogy akkor mégis ki, hiszen én egy irodában csücsültem éppen, az autó pedig szabályosan parkolt. Jött a válasz, hogy a trolivezetője tehet mindenről, mert megijesztette őt. Ezen felbuzdulva azt sem ismerte el, hogy a trolinak a saját hibájából ment neki, mert az meg annak a következménye volt, hogy az én autómnak koccanástól is megijedt.

Mivel kétséget kizáróan hitt az igazában, ezért saját maga hívta a rendőrséget. A kiérkező rendőröknek is elismételte a történetet, akik szerintem első pillanatban azt hitték, hogy valami kandi kamera forgatáson vannak, de amikor rájöttek, hogy mégsem vicc az egész, akkor elég határozottan elmagyarázták  vétkes sofőrnek, hogy ezer sebből vérzik a mondókája, majd kapott egy szép csekket szabálysértésről, illetve még jött másfél óra papírmunka. (Aminek folyományaként biztosító, kárfelmérő, stb…., de ez most nem tartozik a tárgyhoz.)

Mit gondoltok, hogy miért írtam le ezt a rövid kis történetet?

Úgy van! Ez egy tökételes példája annak, hogy néha a tényektől teljesen elrugaszkodva is óvakodunk felsősséget vállalni a tetteinkért. (Elárulom, hogy néha még nekem sem sikerül.)

Próbáljatok egy kicsit belegondolni abba, hogy ha mindig mindenkor képesek lennénk vállalni a felelősséget cselekedeteinkért, akkor mennyivel rendezettebb világban élhetnénk!

Ui: A kliensem tök jó fej volt és megvárt. 😉

Köszi, hogy elolvastad!

Bogár Iván

asztrológus/coach

Facebook

www.szemelyeshoroszkop.hu

www.tetovaltasztrologus.hu

A bejegyzés kategóriája: Coach, Humor, Önismeret, Vélemény
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..