Az a fránya gyermekkor

gyerekkor

Sokszor hallom, tapasztalom, hogy a gyermekkori rossz élményeket, traumákat valamiféle felmentésnek használják egyesek saját maguk, vagy a környezetükben lévő emberek részére. Mondván, hogy ezt vagy azt én azért nem tudom megtenni, mert amikor még kicsi voltam, akkor az történt, hogy bla-bla-bla és nekem ez azóta is gondot jelent.

Ez csodálatos példája az önbecsapásnak. Az ember egy tanulásra képes lény, és képes meghaladni a problémáit. Nem mondom, hogy könnyű és gyors folyamat felülemelkedni a múlt árnyain, de korántsem lehetetlen! Az asztrológia mellett ezer más dolog van, ami segíthet ebben. Például a józan paraszti ész is ilyen.

Egy szó, mint száz! Azért mert Anyu és Apu nem fogta meg a kezem, amikor három éves koromban át akartam menni az autóúton, még nem ad felmentést az alól, hogy már negyven éve élek az utca páros oldalán.

Üdv,

Iván

Facebook

www.szemelyeshoroszkop.hu

www.tetovaltasztrologus.hu

A bejegyzés kategóriája: Önismeret
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

3 Responses to Az a fránya gyermekkor

  1. Brün Hilda szerint:

    A másra mutogatás azt tapasztaltam egy egyszerű módja annak, hogy a szőnyeg alá söpörje az illető a macerás dolgokat. Olyan mintha fájna a fogam és bevennék egy tablettát. Igen ám de attól még fennáll a baj és előbb vagy utóbb el kell menni a fogdokihoz. Ilyen esetben is praktikus a józan paraszti ész! Azonban ha ezt elmulasztja polgár akkor jön a szívatás. Egy élethelyzet esetén lehet évekig tartó, felesleges problémák elszenvedése.
    Nagyon szeretem a munkáidat, sok mindenre tisztán kimondja tutit. A képek az imádott képek, nekem abban segítenek, hogy a képről rögtön beugrik a téma és a kommentárod. Ez így király!! Köszönöm.

  2. Tóth Teodóra szerint:

    Nagyon szeretem a munkádat.
    Most viszont nem tudok egyetérteni. A felismerése annak, hogy a szüleim hatásának mik a következményei, az egy nagyon fontos folyamat egyik lépcsőfoka. Nem lehet kihagyni. Nyilván tovább kell innen lépni a gyógyuláshoz.
    De vannak olyan mélyen rejlő félelmek, amik ezt nagyon nehézzé tehetik.
    Nagyon sok munka, fájdalom és önegyüttérzés kell a változáshoz.
    És ezt tiszteletre méltó, bármely lépcsőfokon álljon is valaki épp most.

    • Bogár Iván szerint:

      Kedves Teodóra!
      Tökéletesen egyetértek veled. A bejegyzés arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy nem ér a szülők hatására fogni a bajainkat, oly módon, hogy a megoldáson nem dolgozunk, hanem elfogadjuk, hogy minket hátrány ért és azt egy megváltozhatatlan tényként kezeljük.
      Remélem, hogy így már érthető, hogy mit szerettem volna megfogalmazni!
      Üdv,
      Iván

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .