Az a fránya gyermekkor

gyerekkor

Sokszor hallom, tapasztalom, hogy a gyermekkori rossz élményeket, traumákat valamiféle felmentésnek használják egyesek saját maguk, vagy a környezetükben lévő emberek részére. Mondván, hogy ezt vagy azt én azért nem tudom megtenni, mert amikor még kicsi voltam, akkor az történt, hogy bla-bla-bla és nekem ez azóta is gondot jelent.

Ez csodálatos példája az önbecsapásnak. Az ember egy tanulásra képes lény, és képes meghaladni a problémáit. Nem mondom, hogy könnyű és gyors folyamat felülemelkedni a múlt árnyain, de korántsem lehetetlen! Az asztrológia mellett ezer más dolog van, ami segíthet ebben. Például a józan paraszti ész is ilyen.

Egy szó, mint száz! Azért mert Anyu és Apu nem fogta meg a kezem, amikor három éves koromban át akartam menni az autóúton, még nem ad felmentést az alól, hogy már negyven éve élek az utca páros oldalán.

Üdv,

Iván

Facebook

www.szemelyeshoroszkop.hu

www.tetovaltasztrologus.hu

A bejegyzés kategóriája: Önismeret
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

3 Responses to Az a fránya gyermekkor

  1. Brün Hilda szerint:

    A másra mutogatás azt tapasztaltam egy egyszerű módja annak, hogy a szőnyeg alá söpörje az illető a macerás dolgokat. Olyan mintha fájna a fogam és bevennék egy tablettát. Igen ám de attól még fennáll a baj és előbb vagy utóbb el kell menni a fogdokihoz. Ilyen esetben is praktikus a józan paraszti ész! Azonban ha ezt elmulasztja polgár akkor jön a szívatás. Egy élethelyzet esetén lehet évekig tartó, felesleges problémák elszenvedése.
    Nagyon szeretem a munkáidat, sok mindenre tisztán kimondja tutit. A képek az imádott képek, nekem abban segítenek, hogy a képről rögtön beugrik a téma és a kommentárod. Ez így király!! Köszönöm.

  2. Tóth Teodóra szerint:

    Nagyon szeretem a munkádat.
    Most viszont nem tudok egyetérteni. A felismerése annak, hogy a szüleim hatásának mik a következményei, az egy nagyon fontos folyamat egyik lépcsőfoka. Nem lehet kihagyni. Nyilván tovább kell innen lépni a gyógyuláshoz.
    De vannak olyan mélyen rejlő félelmek, amik ezt nagyon nehézzé tehetik.
    Nagyon sok munka, fájdalom és önegyüttérzés kell a változáshoz.
    És ezt tiszteletre méltó, bármely lépcsőfokon álljon is valaki épp most.

    • Bogár Iván szerint:

      Kedves Teodóra!
      Tökéletesen egyetértek veled. A bejegyzés arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy nem ér a szülők hatására fogni a bajainkat, oly módon, hogy a megoldáson nem dolgozunk, hanem elfogadjuk, hogy minket hátrány ért és azt egy megváltozhatatlan tényként kezeljük.
      Remélem, hogy így már érthető, hogy mit szerettem volna megfogalmazni!
      Üdv,
      Iván

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .